Bükkalja borvidék
Területe: 1 183 ha

Klíma
A Bükk vonulata észak felől védi a hideg szelektől, és kedvező mikroklíma alakul ki a déli, délnyugati lejtőkön. A szélárnyékos fekvés következtében a borvidék viszonylag kevés csapadékot kap. Klímája a déli borvidékhez képest hűvösebb, a fakadás mintegy 10 napot késik.

Történelem
Nagymiskolc területéről már az ősember gyűjtögető gazdálkodásáról is sok bizonyítékkal rendelkezünk, őstermelésre pedig a legrégibb időktől vannak adataink. A honfoglalást követő századok alatt a termőföld még kevés területet foglalt el, de a népesség növekedésével egyre több területet hódítottak el a cserjés domboldalakból. A legkülönbözőbb gyümölcsfajok megtelepítésére voltak alkalmasak ezek a területek, és a még megbecsültebb szőlő, a bortermelést jelentő növény mesterséges megtelepítésére. A vadszőlő, ugyanis mint a Magyar Középhegység őshonos növényeként itt már ismert volt. Termését már a jégkor végétől itt élő ősember is ismerte.
A szőlőművelés kezdeteiről keveset tudunk. Egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a szőlőt, és sejteti, hogy a szőlőtermesztés a helyi mezőgazdaság fontos ága. Az említett szőlőbirtokot a Pálos szerzeteseknek adományozta Ernyefi István, a diósgyőri vár akkori ura.
1503 február 11-én Ulászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: "Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti." Ekkor már nem csak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc Szinva pataktól északra fekvő északi dombvonulatai a szőlőkultúra virágzó területei.
1798-ban Pesten megjelent "Statistik des Königreichs" című gazdasági munkában érdekes megállapítás található: "A tokaji, soproni és a ruszti bor kereskedelméből származó jövedelmet a miskolci megelőzi." Ennek oka volt az is, hogy egyes Hegyaljai szőlők mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelődtek, és innen kerültek külföldre. E hatalmas pincehálózat legöregebb pincéi még a középkori eredetűek, de a hálózatuk a XVII-XVIII. századra fejlődött ki. Ekkor XVIII. században a fő fajták Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Damián és Fejér szőlő.
1828-as jobbágyösszeírásból tudjuk, hogy Borsod lakosságának szegényebb rétegei többek között Miskolc szőlőiben kerestek munkát. Tibolddaróc a XIX. és a XX. században híres pezsgőalapbort termelő vidéknek számított. Erre Olasz rizlinget és Furmintot használtak.

Talaj
A Bükkalja riolitból, riolittufából és pannóniai üledékből áll. Jellemző talajtípusai az erubáz talajok, a fekete nyiroktalajok, a barna földek és az agyagbemosódásos barna erdőtalajok. A Bükkhöz csatlakozó dombvidéken a csernozjomhatás kerül előtérbe.

Jellemző szőlő
Olaszrizling, a leányka és a rizlingszilváni. Borai illatosak, zamatosak, élénk savtartalmúak.

(Forrás: www.wineroutes.hu)

Bükkalja borvidék borfajtái   tovább >>

Eddigi látogatónk: 91205